A jövő elektromos - Volvo C40 Recharge Twin Pro

Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, hogy mi is a C40, akkor azt lehet rá mondani, hogy az XC40 kupé verziója. Jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető Volvo jegyekkel találkozunk rajta kívül és belül. A lecsapott hátsórészén apró spoilert találunk a tetősík végén és a hátsó ablak alsó peremén is. Ezt követően szinte teljesen függőleges, egyenes síkkal határolt az autó hátsó része. A két oldalán a Volvo lámpák meredeken kúsznak felfelé. Különleges szaggatott vonalú LED fénysávban adják a helyeztjelző fényét. Kifejezetten szép, skandináv ízlésvilág. Az oldalsó ívekben már kevesebb a tipikus C40-re jellemző vonal. A cupé vonalvezetés a B oszloptól hátrafelé ível, ez előtt nagyjából megegyezik az autó a közvetlen rokon XC40-nel. A kerekek méretesek, 20” -os alufelniket kapott a C40 tesztautó.

Az autó orra is azonos többé, kevésbé. A különbség a hűtőrács hiánya, amelyet teljes egészében lefedek. A szükséges hűtést kizárólag az ez alatti lamellákon keresztül kapja az autó. A ködfényszórók körüli mélyedés is kizárólag dizájn elem, hogy megtörje a lökhárító kék színű felületét.   

Van néhány kompromisszum, amelyet a forma oltárán fel kellett áldozni. A csomagtér 40 literrel kevesebb, mint az XC40 esetében, mindössze 413 liter. Ezt az űrtartalmat kompenzálja a motorháztető alatt elhelyezett plusz 31 literes tároló rekesz, amely alkalmas például a töltőkábelek tárolására. Ezt a ziccert sok versenytárs kihagyja, például a Q4/VW I.D.4/Skoda Enyaq. Pedig igazán komoly kényelmet ad a Volvo esetében, csakúgy, mint a korábban tesztelt Ford Mustang Mach-E esetében is.  A hátsó ülések egyébként síkra hajthatóak, amellyel 1205 literes csomagtér nyerhető. Ki kell még emelni, hogy a csomagtartó alsó lapja középen meghajtható, amely így egy praktikus rekesszé alakítható. Így a bepakolt holmik kevésbé csúszkálnak ide-oda.

A C40 belső tere egyértelműen Volvo hangulatot áraszt. A különbség egy korábbi modellhez képest viszont mindenképpen érzékelhető. Itt nem arról beszélek, hogy most már nem valódi a bőr az üléseken, hiszen a beltér, ahogyan a bevezetőben is írtam vegán. Nehéz a kettős érzéseimet szavakba önteni, hogy mit érzek akkor, ha a műbőrt újrabrendingelve vegán bőrnek hívják, de ebbe kár is most belemenni. Legyen így! Megmaradt a letisztultság, a funkcionális jó értelemben vett egyszerűség ennél a modellnél is, de az ajtókárpit textil tapintása és a még egyszerűbb beltér miatt olcsóbbnak hat számomra az egész. Ha nem autót tesztelek, akkor egy S60-ast használok, a C40 belső tere számomra minőségérzetben visszalépés. A kék színű belső kárpit egyébként összeségében nagyon különleges, egyedi hangulatot teremt. Csakúgy, mint a térképmintázatú dekorbetétek, amelyek a sötétben meg is vannak világítva.

A hátsó utasok térkínálata a második pont, ahol a C40 kompromisszumokra kényszerít az egyenes tetősíkkal rendelkező XC40-hez képest. A lábtér elegendő, méretes tárolórekeszek vannak az ajtózsebben és külön szellőzőrendszere van a hátsó utasoknak. A fejtér viszont kisebb és ami a legmeglepőbb, a Volvo nem használta ki a tisztán elektromos autók által adott plusz lehetőségeket, így méretes (nem használt) kardán alagút van a hátsó középső utas lábánál. Ez vagy azt mutatja, hogy lesz benzines erőforrással is C40 a jövőben, vagy egyszerűen azt, hogy nem költöttek rá a Volvonál, hogy a rokon XC40 ezen részénéhez képest módosítsanak. Kár érte.

Az első ülések, üléspozíció hibátlan. Továbbra is úgy tartom, hogy a Volvo csinálja a legkényelmesebb üléseket az első sorban utazók számára az összes márka közül. A kormány is szép és remek a fogása. Se nem túl vastag, se nem túl vékony. A kormány mögött és a középkonzolon egy-egy teljesen digitális műszeregységet találunk. A vezetőülésből a hátra tekintés nem túl kényelmes, amely szintén a cupé formavilágból adódik. Szinte alig marad rés, amelyen keresztül visszafelé kiláthatunk, sőt a tolatókamera is egészen kevés teret enged láttatni, így ezt a részét erősen szokni kell az autónak.

Az itt olvasható XC40 Recharge tesztben már panaszkodtam az új Google alapú rendszerrel kapcsolatban, így most nem teszem hosszan. Egyértelműen előnye, hogy a rendszer arra is képes, hogy előre jelezze, hogy hány % töltöttség lesz az autóban, amikor a célunkhoz megérkezünk, ajánlást tesz arra, hogy a töltéseket az útitervünkbe hogyan illesszük be. Erre más rendszer nem képes és ez egy komoly előny. Viszont hátránya, hogy Google fiókra van szükségünk ahhoz, hogy a rendszer által kínált minden funkciót megkapjuk, amely a kisebb probléma, de még ráadásul egészen hosszadalmas és körülményes a telefon/Volvo ilyen formában történő párosítása. Igaz ezt csak egyszer kell megtenni,  illetve akkor, ha cseréli valaki a telefonját. Szintén nem szimpatikus, hogy az Android Autó és az Apple CarPlay nem fut ez alatt a rendszer alatt. Bár ígéretet találtam a neten, hogy ez változni fog. Ebből a szempontból a korábbi Sensus rendszerhez képest ez visszalépés.

A műszerfal felbontása, grafikája kifejezetten szép, mutatós, ahogyan a térkép fut rajta. Hátránya viszont, hogy nem használja ki a teljesen digitális műszerfal adta lehetőséget. Megjelenések között nem nagyon tudunk változtatni.

Tesztautónk a duplamotoros 408 lóerős változattal rendelkező modell volt, amelyben egy 75kW-os akkumulátor biztosítja az energiát. A számadatok azt jelentik, hogy a Volvo C40 annak ellenére, hogy egy 2,1 tonnás autóról beszélünk, elképesztő gyorsulásra képes. 4,7 másodperc alatt képes a százas sprint elérésére.  Nyilván a sebesség is elképesztő lehetne, de mint jó Volvo, 180km/h -nál limitálva van a végsebesség. Ami szerintem egyébként nem is baj.
A komoly gyorsuláson kívül fontos még, hogy milyen fogyasztást és hatótávot remélhetünk a C40 ezen változatától, illetve, hogy milyen töltési időkkel számolhatunk.

A Volvo C40 nem kifejezetten kis fogyasztású az elektromos autók között. A tesztátlagunk 25-26kW/100 kilométer között mozgott. Autópályán még 100-110-es tempó esetén is egészen nagy az étvágya (nyilván a robosztus frontrész légellenállása miatt). Városban is számolni kell 17-19kW-tal.
Ezekből az adatokból én azt mondanám, hogy 300 kilométeres hatótávra lehet számítani reálisan. A jó hír viszont, hogy 150kW-os egyenáramú gyorstöltést is fel tud venni az autó, így fél óra alatt 10-ről 80%-ig tölthető. Normál 11kW-os utcai töltőnél nagyjából 8 óra töltésre számítsunk, ha teljesen le van merülve az autó. Otthon, normál 220V-os váltóáram esetében pedig végtelen sok időre. Nekem otthon 11 óra alatt 20-21kW-ot sikerült beletenni, amit cca. 90 kilométer alatt le is autóztam.

Elfogult vagyok a aVolvokkal szemben, mert az, amit a márka sugall, nagyon közel áll hozzám. Viszont éppen ezért az elvárásaim is nagyobbak egy új modellel szemben, amit bemutatnak. A Volvo modellpaletta az ígéretek szerint 2030-re teljesen elektromos lesz. Úgy látom, hogy a relatív rövid idő alatt rengeteg kihívásra kell még válaszolnia a márkának. A teljesen elektromos világ és autózás ugyanis minden szabályt és tradíciót újra fog írni. A 27 milliós ár sáv, amelybe a tesztautó került, elképesztő komoly választási lehetőséget ad. A márka image pedig nem biztos, hogy önmagában elegendő.  

• c40 recharge twin pro elektromos volvo volvo volvo c40 volvo c40 teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!