A BMW i3 tipikus precedense annak a mondásnak, hogy „Kicsi a bors, de erős!”
A MOL Limo flottája talán nem is lenne teljes a BMW i3 nélkül. Ha alsókategóriás járművek helyett inkább prémiumban gondolkodsz, de ugyanakkor az egyik helyről a másikig való eljutáskor nem szeretnéd szennyezni a környezetet, akkor tudnod kell, hogy a bajorok elöljáróban már kifejlesztették ezt a számodra is tökéletes kapszulát! Minden igénynek megfelel és eleget tesz, legyen szó hosszabb vagy rövidebb útról. Mindamellett, hogy halk, meglepően gyors és erős is.
Azt, hogy az i3 halk annyiban tudnám megcáfolni, hogy zenélni szeret, méghozzá nagyon. A nagyjából 20 km/h-s sebességig tartó zeneszót szinte csak a gyér esti forgalomban hallani, akkor is inkább csak a szűk kis utcákban. Az elektromos autóknak önmagában nincs hangjuk, viszont a gyártók kénytelenek valamivel feldobni az utazást, már csak azért is, hogy a járókelők és biciklisek meghallják, ha mögöttük közlekedünk ezzel a jövőből származó űrautóval.
Az i3 a BMW első olyan sorozatgyártású modellje, mely zéró károsanyag-kibocsátást produkál tisztán elektromos meghajtásának köszönhetően. A típust Richard Kim, koreai származású autótervező álmodta meg. Kizárólag ötajtós konfigurációban érhető el, gömbölyded formája ellenére hatchbacknek, vagyis ferdehátúnak lett kategorizálva. Egészen addig, amíg egyszer ki nem próbáltam egy i3-ast, nem értettem, hogyan lehet négyszemélyes ez a kisautó. Oldalról nézve, csukott ajtókkal rá lehetne vágni, hogy háromajtós. Trükkös a kisautó, ugyanis „suicide doors”-okat, vagyis a Rolls-Royce modellekhez hasonlóan öngyilkos ajtót terveztek hozzá, hogy a lehető legpraktikusabb legyen. Az ajtónyitás-csukás tulajdonképpen megszokás kérdése, mint ahogyan az is, hogy az első ajtókat nem lehet a hátsó ajtók előtt becsukni, tehát van egy fontossági sorrend.
Az i3-as formavilága már 7 éve ugyanaz, úgy fest, nem nagyon szeretnének rajta változtatni a bajorok. Annak ellenére, hogy egyetlenegy kinézetről beszélhetünk, sokféle módon lehet variálni műszaki tulajdonságait. Hatótáv tekintetében például 150-300 kilométerig mozog a skála, de mivel a MOL Limo mindig minden típusból a legaktuálisabbat újítja be, a flotta i3-asának esetében 310 km-ről van szó. Legalább is WLTP-szabvány szerint, mert a gyártó 260 km elektromos hatótávot ígér maximális töltöttségtől számítva. Akkumulátorpakk tekintetében is igen nagy a szórás, a 21,6 kWh-stól, a 33,2 kWh-son át a 42,2 kWhs akksiig lehet válogatni. Utóbbi csomaggal ellátva az i3 7,3 másodperces 0-100 gyorsulást produkál. Végsebessége minden esetben 150 km/h, maximális teljesítménye 170 lóerő, ami mellé 250 newtonméter elektromos nyomaték társul. Izgalmas kisautónak találom az i3-ast, főként azért, mert a meghajtását a legjobb helyre integrálták, méghozzá a hátsó tengelyekhez. A teszt elején leírt jellemzést, vagyis azt, hogy az autó meglepően gyors, erős és egyben halk, ennél a résznél kiegészíteném azzal, hogy játékos is!
A beltér, mivel ténylegesen egy óriás kapszuláról van szó, meglepően tágas. Semmi fölösleges műszer vagy ketyere nem található meg a járműben, csak amire szükség van a közlekedéshez: az első sorban két kényelmes ülés, a hátsó sorban még kettő, középen ízlésesen kiegészülve egy-egy pohártartóval, multifunkciós, futurisztikus kinézetű, kétküllős kormány, egy kijelző a műszerfalon, még egy a középkonzolon, vezérlőegységek, még egy-két tárolórekesz és slussz-passz.
A középkonzol fejegysége kivételes módon nem érintős, egy tekerőgomb segítségével viszont rendkívül könnyen kezelhető a menüje a kardánalagútról, akár vezetés közben is. Nem túl bonyolult a rendszer, így nem vonja el az ember figyelmét az útról.
Egy üzemmódválasztó gombot is elhelyeztek ugyanott, választani lehet a „Comfort”, az „Eco Pro” és az „Eco Pro+” módok között.
Futóműve nagyon tetszett, szinte észrevétlenül hajtottam keresztül az autóval az iszonyatos, kátyúkkal teli, foltozott útszakaszokon, ám sajnos néha rezegtek, csörögtek a beltérben az elemek, ami azt jelenti, hogy hosszútávon megviseli a szegény kis i3-ast a göröngyös talaj. Hiányoltam az index hangját és fizikai kattanását. A bajuszkapcsolót hagyományos esetben felfelé vagy lefelé kell pöckölnünk ahhoz, hogy irányjelezzünk, ez az i3-asnál is így van, csak nem akad meg fent és nem akad meg lent a kapcsoló, hanem a pöckölést követően egyből visszáll középre, miközben az index magától megy, ameddig vissza nem egyenesedik az autó a kanyarodás után.
További érdekesség a kormány mögött található váltóberendezés, illetve az indítógomb. Kicsit nehezen lehet hozzáférni, de végül is nem sokszor kell használni ezeket, csak indításnál, előremenetbe kapcsolásnál, meg aztán tolatásnál és végül parkolásnál. Értem én, hogy próbáltak újítani ezzel az eszközzel, valamint helyet spórolni a kardánalagútról és alapvetően nem egy rossz elgondolás, csak nehezen lehet hozzáférni.
Egyedi az anyaghasználat az i3-asban, ugyanis a karbon- és üvegszál ötvözete mellett nagyrészt újrahasznosított anyagokból rakták össze az utasteret, ez különösen az ajtópaneleken figyelhető meg.
Túlzás lenne azt írnom, hogy a hátsó üléssor kifejezetten kényelmes, hiszen sajnos nem az, legfeljebb csak gyerekeknek. A csomagtérrel is hasonló a helyzet, túl szép lenne, ha tágas lenne, mint a nyílása, viszont kapacitása csak 260 liter, viszont dönthetők a hátsó ülések, ezzel növelhető a rakodótér!
Városi használatra fogva igazán élvezhető ez a kisautó, nem éhes az áramra, tágas és jól pakolható. Nem okoz gondot a parkolás, hiszen egy ekkora buborékot szinte akárhol könnyen le lehet rakni. Zéró károsanyag-kibocsátás és még a beltérben is visszaköszön a környezettudatosság. A MOL Limótól 103 forintos percdíjért bérelheted ki a kis prémium elektromost.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
